Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 26:17—29.

»Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.« (Zsidókhoz írt levél 9:22.)

Volt idő, amikor egyházi vezetők és egyháztagok hallani sem akartak a vérről sem a prédikációban, sem az egyházi énekekben. Sőt voltak olyan dicséretek, amelyből tervszerűen kihagytak minden olyan verset vagy sort, amelyik az Ur Jézusnak érettünk való vére hullásáról szólt. Arról hallani nem volt kényelmes, sőt kellemetlen és nyugtalanító volt.

Aztán jött a háború. Vér kellett, mert millió vér folyt el a csatatereken. Életeket kellett menteni. S menteni csak vérrel lehetett. Az emberek vért adtak, hogy vér által a sebesültek élhessenek. Vért kellett adni. Ma már pedig szinte naponta a rádió és az újság vért kér, különböző típusú vért különböző emberek számára.

Ez a tény azonban arra kell hogy vezessen minket, hogy még nagyobb és mélyebb jelentőséget tulajdonítsunk annak, hogy az Ur Jézus Krisztus vére hullásával váltott meg minket a bűntől. Bármilyen bűn is legyen az, amit elkövettünk, az Ur Jézus, Aki ott a kereszten érettünk szenvedett, el tudja fedezni azt, mosni azt az Ő érettünk hullott vére által.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk! Szívünk hálával van tele, ha arra gondolunk, hogy az Ur Jézus ott a kereszten érettünk, miattunk és helyettünk szenvedett. Add, hogy ezt az Ő érettünk való szenvedését soha el ne felejtsük, sőt igyekezzünk Hozzá méltóan élni ebben a világban. Hallgasd meg könyörgésünket az Ő nevében. Ámen.

Slocum S. Lois (New York)

KEDD, MÁRCIUS 24.

26