Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsidók 9:1—15.

«Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek fia; ragaszkodjunk vallásunkhoz.« (Zsidók 4:14.)

Abban a sötét és rettenetes órában, amikor Jézus utolsó szavait szólta a kereszten és fejét lehajtva meghalt, «a föld megindult; és a kősziklák megrepedeztek; és a sírok megnyíltak.« Jelképes dolog történt: a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasadt. Imé Krisztus végbevitte a művet, amelynek elvégzésére küldetett, hogy lefizesse a váltságot az emberek leikéért.

Addig a kárpit elválasztotta a szentek szentjét a közös imádkozás termétől. Kizárólag a főpapnak volt szabad bemenni a szentek szentjébe. A kárpit ketté hasadása után a Krisztus követőinek már többé nincs szükségük a főpap által bemutatott véráldozatokra. Krisztus saját vérével egyszer és mindenkorra bemutatta az áldozatot. Ő maga lett a mi főpapunk — a közvetítő az Isten és az emiber között.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, Jézusunk, a mi Megváltónk által jövünk hozzád. Ő vitte bűneinket a Kálváriára és azokért saját vérét ontotta ki. Segíts mindnyájunkat, hogy Őt hit által elfogadjuk és így az Ő megváltó hatalma minden igaztalanságtól megtisztítson minket. Ámen.

— Most már bátran járulunk a kegyelem trónusa elé és ott irgalmat nyerünk. —

Beulah Bunten Stiers (Kansas)

SZOMBAT, MÁRCIUS 7.

9