Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 16:25—33.

»Az Ur, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.« (V. Móz. 31:6.)

Mózes utolsó beszédéből valók e szavak. Ott áll a nép az ígéret Földje határánál, a Jordán partján. Vannak, akik örömmel és a tennivágyás buzgalmával néznek a túlsó partra. Mások félnek és a Jordán csendes csobogását harci szekerek robogásának vélik. Egyszerre azonban mindnyájan megbátorodnak, amint hallják annak a hangját, aki negyven év rettenetes pusztaságán idáig vezette őket: Mózes biztosítja őket, hogy az Ur velük fog járni ezután is.

Bennünket Mózesnél is nagyobb valaki biztat. Maga az élő Krisztus: »íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« Az ő Lelke nem távozik el tőlünk, biztosabban vezérel bennünket, mint Mózes vezette a népet a pusztában.

Jowett H. János így imádkozott egy újév reggelén: »Mennyei Atyám! Hadd kezdjem ezt az évet a szent bizodalom és szeretet lelkületével! Hadd fogjak úgy hozzá a mindennapi feladatokhoz, mintha egy Király kezéből vettem volna át azokat.«

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten! Alázatos könyörgésben keressük a te szent orcádat egy újabb év kezdetén. Nem felhő és tűzoszlop után vágyik a szívünk, hanem a te szent Fiad után, aki az út, az igazság és az élet. Engedd, hogy vele s utána, Lelkünk megtalálja, Ami után annyit sóvárgott, Már e földön a te országod. Ámen.

— Krisztus neve: Immánuel, azaz velünk a Isten. —

Turner P. Róbert (Dél Karolina)

SZOMBAT, JANUÁR 4.

6