Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 6:5—13.

»Figyelmezzél Uram az én imádságomra és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát.« (Zsoltár 86:6.)

Nincs olyan apa, aki csak akkor ajándékozná meg gyermekeit, amikor azok tisztelettel és alázattal meghajolnak előtte. így van ez mennyei Atyánkkal is. »Akkor hát miért kell imádkoznunk?« — kérdezik sokan.

Az imádkozásban nem azért keressük az Istennel való közösséget,hogy valamit önzőén kiköveteljünk Tőle a magunk számára. Az imádkozás arra való, hogy bensőleg elkészüljünk ajándékai elfogadására és az ő akaratát átvegyük.

Az imádkozás több, mint kérés. Az imádság előkészíti szívünket arra, hogy Istennek reánk kiárasztott áldásait hálás szívvel fogadjuk és helyesen használjuk.

Fontos az, hogy ne csak magunkért imádkozzunk, hanem emlékezzünk meg az egész világról. Az imádságban az Ő lelkét és segítségét kérjük, hogy e vajúdó világban a gonoszt, az ellenségeskedést s nyugtalanságot legyőzve mindnyájan békében élhessünk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, aki szeretsz minket és azt akarod, hogy életünk bővölködő legyen, hálát adunk örökkévaló szeretetedért. Add, hogy hízhassunk kegyelmedben, ami szükségeinket kielégíti még mielőtt kérnénk Téged. Krisztus nevében imádkozunk. Ámen.

— »Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.« —

R. D. Maista (India)

VASÁRNAP, JANUÁR 5.

7