Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Megjelentette néked, óh ember, mi legyen a jó és mit kíván az Ur tetőled. Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.« (Mikeás 6:8.)

Mikeás idejében a vallásosság még áldozatok bemutatásában és szertartásokban nyilvánult meg. Mikeás próféta azonban már világosan hirdette, hogy Isten valójában mit kíván az embertől. Jézus később az irgalmas Samaritánus példázatával lényegében ugyanezt szemléltette. A farizeus és a vámszedő példázatában pedig megmutatta, hogy hogyan »járj alázatosan a te Isteneddel.«

A keresztyénség régen felismerte felelősségét azok felé, akik szükségben vannak. Az evangélium terjesztése együtt járt az iskolák, árvaházak és kórházak építésével. A keresztyénség akkor engedelmeskedik Jézus szavainak, amikor a testi és a lelki szükséglettel egyaránt törődik és nem felejti el Jézus szavait: amit cselekedtetek eggyel a legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtetek.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, azért könyörgünk, hogy hitünk ne üres vallásosságban és szertartásokban fejeződjék ki, hanem gondoljunk a próféták tanításaira és a mi Urunk példájára, aki nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Ámen.

— Hitünknek az a legméltóbb kifejezése, ha Jézushoz hasonlóan gondunk van embertársainkra. —

Cameron F. McRae (Michigan)

PÉNTEK, FEBRUÁR 7.

Olvassuk: Mikeás 6:6—8; Máté 25:31—40.

40