Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

».. .a szántóföldek nem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból... de én örvendezni fogok az Urban és vigadok az én szabadító Istenemben.«

(Habakuk 3:17—18.)

Az elmúlt világháború alatt sokszor előfordult, hogy valaki reggel elment hazulról és amikor este visszatért, otthonának csak üszkös romjait találta. A pusztítás és pusztulás sokszor tett próbára hitet: Istennel való élő kapcsolatot, vagy pedig csak a nyugodt és zavartalan élet biztosítását várjuk Istentől, amikor körülöttünk pusztul minden, vele pusztul hitünk is.

Ha élő kapcsolatban vagyunk Krisztussal, Istennek szerelmétől semmi nem választhat el bennünket, ha körülöttünk minden el is pusztul. Ahogy a 46-ik zsoltárban olvashatjuk: Isten a mi oltalmunk és erősségünk... azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk, áldj meg bennünket szilárd hittel és tudjunk Tebenned örvendezni nemcsak a jó napokban, hanem a nyomorúság idején is, Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Bármilyenek legyenek is külső körülményeink, Krisztus szeretete sugárzik felénk. —

Daisy Jenney Clay (Wisconsin)

SZOMBAT, FEBRUÁR 8.

Olvassuk: Habakuk 2:1—45; II. Korintus 4:7—18.

41