Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 25.

Olvassuk: Ésaiás 55; Jelenések 22:10-17.

»Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen«. (Jelenések 21:6).

Egyszer egy barátomat látogattam meg, akinek nagy juhnyája volt Nyugat-Ausztráliában. Azon a vidéken négyzet mérföldekben mérik a birtokokat, s mivel barátom óriási terület tulajdonosa volt, megkérdeztem tőle, hogy oldja meg a kerítés kérdését. Csak mosolygott, mikor mondta: »Nekünk ez nem okoz gondot: A források biztosítanak arról, hogy a juhok ne menjenek el nagyon messze. Itt nagyon kevés a víz, így a juhok a forrás körül legelésznek«.

Mikor vallásról van szó, sokan szintén a kerítésekre gondolnak; dogmákra, melyek elszakítanak bennünket egymástól; kerítésről, mely némelyeket kirekeszt a hívők társaságából. Pedig ha arra gondolunk, hogy Krisztus az élet vizének forrása, akkor hamar belátjuk, hogy a kerítésekre semmiféle szükség nincsen. Őbenne található meg az »élő víz« minden ember számára.

Krisztus reánk bízta azt a nagy feladatot, hogy másokat is elvezessünk a élet vizének forráshoz, hogy ott örök életet kapjon. Mikor ezen munkálkodunk, ne gondoljunk a kerítésre, hanem, hogy elvezessük kézenfogva embertársainkat Isten szeretőiének gyönyörű szép mezejére és a Krisztus által kijelentett üdvösség forrásához.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, végy körül bennünket a Szent Lélek hatalmával, hogy mikor szerető szívvel szolgálunk embertársainknak, megérezzék rajtunk keresztül a Te szeretetedet, és hogy Krisztus mindnyájunknak a jó pásztora. Ámen.

Bond G. Kingsley (Anglia)

27