Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 24.

Olvassuk: Kolossé 1:21-29.

»Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltőm ami hija van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, a mi az egyház«. (Kolossé 1:24).

A kis öcsénk, akinek egy gramofon lemezt vettünk, igen nagyra becsülte az ajándékot. Este magával vitte az ágyba, ha leült az asztalhoz, a lemez mindig ott volt a hóna alatt. De a világért nem engedte volna, hogy lejátsszuk a lemezt.

Mint ahogy a gramofon lemez arra való, hogy azt hallják és élvezzék az emberek, hasonlóképpen az evangélium is arra való, hogy beszéljünk róla, hogy tovább adjuk azt másoknak is és mások is részesüljenek annak áldásában.

Micsoda hit az, amelyet mi csak magunknak akarunk megtartani, nem akarjuk azt se másoknak hirdetni, beszélni róla, sem azt, hogy mások hirdessék azt idegen országban, pogány népek között? Milyen hazug az egyház iránti szeretetünk, ha nem vagyunk hajlandók arra, hogy másokat is befogadjunk a testvérközösségbe, de még arra se vagyunk hajlandók, hogy hívogassuk őket! A mai keresztyének legnagyobb bűne az, hogy nem teszünk bizonyságot se a hitünkről, se a szeretetünkről, se a reménységünkről! Már pedig az evangélium terjesztése minden keresztyén ember kötelessége!

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes édes Atyánk! Bocsásd meg, hogy olyan erőtlen és gyámoltalan követei vagyunk a Te országodnak. Add, hogy amíg arra törekszünk, hogy Téged kövessünk, másokról se feledkezzünk el. Ámen. Jones H. William (Ontario)

26