Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 22.

Olvassuk: János 1:40-46.

»Abból a városból pedig sokan hívének Jézusban a Samaritánusok közül annak az asszonynak a beszédére, aki bizonyságot tett«. (János 4:39).

Egy istentelen családból való gyermeket hozott egyszer a vasárnapi iskolába egyik ismerősünk. Nagy csodálkozásunkra a kisleány azután is pontosan eljárt. Amikor megkérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy olyan rendszeresen jár a vasárnapi iskolába, a leányka azt felelte: »A tanítóm egy igen áldott ember és arra emlékeztet, hogy az Úr Jézus Krisztus is olyan lehetett«.

A gyermek tanítója nem volt valami nagyon képzett ember, maga sem képzelt sokat magáról és csak ideiglenesen vette át az osztály tanítását, de hűsége, a gyermekek iránti szeretete és felelőssége kárpótolt mindent.

Amikor a samáriai asszony elmondotta az embereknek, hogy megtalálta a Messiást, sokan hittek a bizonyságtevésnek és Krisztus követői lettek. A samáriai aszszony emberi beszéden és magatartáson keresztül tett bizonyságot Jézusról.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk! Töltsd meg a mi szívünket irántad és embertársaink iránt való szeretettel, és add, hogy mindennapi életünk, szavunk, cselekedetünk mind azt bizonyítsák, hogy mi a Te gyermekeid vagyunk és a Te szent akaratod szerint próbálunk élni. Újítsd meg az elménket, a szívünket, hogy neked tetsző életet élhessünk. Ámen.

— Vajon a magatartásom, cselekedeteim olyan ékesen tesznek-e bizonyságot az Úr Jézusról, mint szépen hangzó szavaim? —

Schuman W. Robert (Illinois)

24