Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-01-01 / 1. szám
KEDD, JANUÁR 21. Olvassuk: János 6:1-14. »Találkozók András a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus).« (János 1:42). A missziós iskolában kedvelt igazgatónk gyakran mondotta: »Maguknak semmi más dolguk ne legyen az életben, mint közelebb hozni Istent az emberekhez, és az embereket Istenhez«. András se tett egyebet, mint ezt! András sose tudta elfelejteni azt a pillanatot, amikor Jézussal találkozott és Benne a Megváltót felismerte. Ezután már csak egy gondja volt, hogy testvérét, Pétert, is elvezesse Jézushoz. Ki tudja felmérni András tettének a következményét? Gondoljunk csak arra, hogy mit jelentett Péter apostol az evangélium terjesztése, az egyház és a világ számára! András volt az aki tudtul adta Jézusnak, hogy a sokaságban van egy ember, akinek hala és kenyere van. András és Fülöp voltak azok, akik Jézus elé vezettek egy csoport görög férfiút, akik Jézust akarták látni. András egy igazi evangélista volt. Sohase tolta magát az előtérbe, amikor valakit Jézushoz vezetett. A mai világnak Andrásokra van szüksége, akik lelkeket vezetnek Jézushoz, Aki aztán saját maga elvégzi bennük a megtérés- és megváltás munkáját. IMÁDKOZZUNK: Uram! Áldott légy azért, hogy embereket hívtál el, akik Teéretted munkálkodnak ebben a világban, embereket hívogatván és vezetvén őket Krisztushoz. Add, Uram, hogy minél több ember legyen kész arra, hogy szerteszéjjel járván e világban embereket vezethessenek Jézushoz, s rajta keresztül a bűnből való szabaduláshoz. Ámen. 23
