Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 20.

Olvassuk: Máté 9:27—38.

»Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.« (Márk 16:15.)

Iskolánk evangélizáló csoportja Bataan egyik kis helyiségébe ment. Egy újonnan megtért családnál maradtunk szálláson. Egyik társunk édesapja beszélt nekünk előző megtapasztalásáról, mielőtt Krisztust megismerte volna. Fiára mutatva mondotta: Isten kinyilatkoztatta az Ő erejét a fián keresztül, hogy ők is megtérnének és hinnének Benne.

Áhítattal hozzátette: »Most, hogy megtapasztaltuk Isten szeretetét és erejét, kívánom hogy bárcsak már előbb ismertük volna és fogadtuk volna el Krisztust is előbb. Sok esztendőt elveszítettünk. Sokkal békésebb és boldogabb életet élhettünk volna.«

Kijelentése gondolkozásra késztetett bennünket Milyen sok ember van, aki keresztyénnek mondja magát és nem veszi figyelembe a Krisztus megismerésének a csodálatos megtapasztalását. Igyekszünk megelégedni a hitünkkel, de semmi erőfeszítést nem vagyunk hajlandók tenni, hogy Krisztusról beszéljünk másoknak.

Egyéneket és családokat vezethetnénk boldog, krisztusi életre. És ez lehetséges ha éberek és készek vagyunk .megosztani velük azt, amit Krisztus tett mi érettünk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, add meg nekünk azt a buzgalmat és bátorságot, amely régen volt a Te követőidben, akik a »jó hirt«, a Krisztust vitték el másoknak. Felajánluk magunkat Teneked Atyánk, használj bennünket úgy, ahogy Te akarod. Jézusért kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Isten olyan sokat tett értem. Mit teszek én Őérte?—

22