Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 8:14-25.

»És lön, mikor Ő imádkozott egy helyen, minekutána elvégezte, monda neki egy az Ő tanítványai közül: Uram, taníts meg minket imádkozni.« (Lukács 11:1.)

Képzeljük magunkat a tanítványok között, alak látták Jézust imádkozni. Képzeljük, hogy vele voltunk, amikor meggyógyította a beteget, megtisztította a leprásokat, járt a tengeren, megvendégelte a sokaságot. Hallottuk magyarázatait a mindennapi életre vonatkozólag, s láttuk, hogy mennyi időt töltött imádságban.

Természetes, hogy szeretnénk hasonlóak lenni Hozzá, gyógyítani, vigasztalni és tanítani. Szeretnénk egyek lenni Istennel, mint ahogy egy volt Jézus Vele. Szívünk mélyén együtt mondjuk Neki a tanítványokkal: »Taníts minket imádkozni.«

Az imádság nagy kiváltság a számunkra; ha élünk vele, megszűnnek aggodalmaink s egymáshoz való viszonyunkban megszűnnek a félreértések. Jézus kérni tanított minket az Atyától és várni rá a feleletét.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, taníts minket, hogy szolgálhassunk Téged. Add meg a lelki ajándékokat, amelyek a Te akaratod szerint valók. Taníts minket imádkozni, amint Jézus imádkozott. Az Ő nevében kérünk, Ámen.

— Az ima megszabadít az aggodalmaskodástól, s útmutatást ad. —

Helen M. Wolf (Washington)

PÉNTEK, JUNIUS 12.

45