Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 6:5-15.

»Mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.« (Máté 26:39.)

Jézus örökre útmutatást adott imádságainkhoz, amikor így könyörgött: legyen meg a Te akaratod. Egyetlen vágya mindig az volt, hogy cselekedje Isten akaratát Ezzel megmutatta, hogy az imádság célja nem a dicsekedés, hanem Isten dicsőítése és az ő útmutatásának a keresése.

Amikor követői azt szerették volna, hogy földi király legyen, Jézus elvonult a hegyre és könyörgött, hogy hű maradjon Isten akaratához.

Az utolsó vacsora után Jézus a Gecsemáné kertjében imádkozva várta, amíg Judás elárulta. Élete nehéz pillanataiban mindig Isten akaratát kereste.

Jézusnak talán a legemlékezetesebb imádsága az, ami a kereszten hangzott el: Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek. Az az igazi keresztyén szeretet, amikor nemcsak megbocsátani tudunk ellenségeinknek, hanem imádkozni is tudunk azért, hogy Isten megbocsásson nekik.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked az imádság lehetőségét. Könyörgünk taníts meg bennünket arra, hogy olyan lélekkel éljünk minden nap ezzel a lehetőséggel, mint Jézus tette. Ő érette kérünk hallgass meg, Ámen.

— Az imádságnak Isten magasztalása a célja és az, hogy nála segítséget találjunk. —

Violeta E. Pablo (Fülöpszigetek)

KEDD, JUNIUS 9.

42