Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 19:1-8.

»Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelt és kiment, és elment egy puszta helyre és ott imádkozott.« (Márk. 1:35.)

Egyik legenda szerint volt egy óriás, a!ki arra volt kötelezve, hogy rövid időközönként érintse meg a földet. Valahányszor ezt megtette, ereje megújult. A keresztyén ember aképpen újítja meg erejét,ha újra és újra kapcsolatba kerül Istennel imádság által.

Jézus élete imádkozó élet volt. Vissza-vissza vonult a sokaságból s egyedül imádkozott.

Követnünk kell Jézus példáját a lelki életben: tanulmányozni a Szentírást, Isten országának üzenetét tovább adni, közösségben lenni az Atyával imádság által.

Jézus tanítványainak is szükségük van a Szentírás olvasására, éppen úgy, mint a gyakori imádkozásra, mely Isten országáért végzett munkájukban erősséget is ad. így tapasztaljuk meg, hogy Isten közel van hozzánk, hogy velünk van; útmutatást és erőt ad.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, érintsd meg mélyen szívünket és elménket s tisztítsd meg minden ellenséges indulattól és igazságtalanságtól. Vezess minket, Ó mi Urunk, a halál útjáról az élet ösvényére. Jézusért kérünk. Ámen.

— Az imádság a kulcs a mennyei kincsekhez. —

Wadad Matar (Lebanon)

SZERDA, JUNIUS 10.

43