Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 6:5-13.

«... tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.« (Máté 6:8.)

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy kiszáradt a szívünk, nem tudunk imádkozni és nem tudunk kapcsolatba kerülni Istennel.

Ilyenkor magamnak és másolóiak is azt szoktam mondani, hogy vegyük elő azt az imádságot, amire Jézus tanította a tanítványokat és amit úgy ismerünk, hogy »Uri imádság.« Ha a tanítványoknak szükségük volt erre az imádságra, akkor nekünk is lehet rá szükségünk. Ha lassan mondjuk az Úri imádság szavait és közben elgondolkozunk, akkor azt vesszük észre, hogy szívünk lassan feloldódik és az imádság szavai megtelnek tartalommal.

Alázatosság nélkül nem járulhatunk Isten elé. Amikor a fiatalság nehéz perceiben ajkunkra vesszük az Úri imádság szavait, azt tapasztaljuk, hogy lassan a saját imádságunk is kibuggyan szívünkből, ha alázatosan közeledünk Istenhez.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked az imádságot, mire Jézus tanított bennünket. Könyörgünk taníts meg bennünket arra, hogy alázatosan éljünk is ezzel az imádsággal és a szükség idején találjunk általa erőt és segítséget Nálad. Ámen.

— Imádság nélkül nem lehetünk kapcsolatban Istennel. —

HÉTFŐ, JUNIUS 8.

Irene Craig Neil (Ontario)

41