Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 4:13-21.

»Ha tudjátok, hogy Ő igaz, akkor tudjátok, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind Őtőle született.«

(I. János 2:29.)

North Carolina egyik kis városkájában a körorvos szabadságra ment el. Mielőtt útnak indult volna, átjött a fiamhoz. Ő is orvos volt. Megkérte,hogy helyettesítse távolléte alatt. Tüzetesen elmagyarázta minden betegének a betegségét és az állapotát. Azzal elutazott. Fiam pedig, aki szíwel-lélekel Végzi orvosi munkáját, magáravette az új kötelezettségeket.

Vasárnap, alig hogy kijöttünk az istentiszteletről, fiam felkapta az orvosi táskáját és elment, hogy még ebéd előtt néhány beteget meglátogasson. Az első helyen egy idősebb asszony nyomta az ágyat. A doktort látva, felült az ágyában és bizonytalan hangon megszólalt: »Maga jár templomba?«

»Igen, éppen onnan jövök.«

»Hála Istennek! Akkor meg vagyok nyugodva, mert tudom, hogy magában bízhatom!«

Milyen jelentéktelen 'kis epizód! De amikor a fiam hazajött és elmesélte, hogy mit mondott neki a néni, elgondolkoztam. A beteg asszony bizalmába fogadta doktor-fiamat, mert tudta, hogy az orvosi táska mellett és az orvosságok és a tudomány mellett Istenben vetett élő hit is jelen volt.

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk! Vonjál bennünket az Ur Jézushoz. Az elesetteknek és a megfáradtaknak hadd legyünk támaszává és erősségévé. Ámen

— Mutatja-e életem, hogy Jézussal járok? —

Clay B. Tamás (New York)

SZOMBAT, MÁJUS 16.

18