Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

»És amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.« (Ap. Csel. 2:1.)

Tíz éve történt, hogy a hajó, Pünkösd napján éppen az Atlanti-óceánt szelte. Egy orvos-misszionárius, aki Nyugat-Afrikába tartott és egy skóciai keresztyén tartottak istentiszteleti szolgálatot a hajó fedélzetén ezen a reggelen, amelyen én is részt vettem.

A Szentírásból Pünkösd lenyűgöző történetét olvasták angol és német nyelven. Ezeket a nyelveket értették a legtöbben. Az imádságok is ezen a két nyelven szóltak, de amikor a Mi Atyánkhoz értünk, azt mindenki a saját anyanyelvén imádkozta. Az énékeket is mindenki a maga nyelvén énekelte, mégsem volt zür-zavar.

Ezen a Pünkösdön együtt imádtuk a mindannyiunk édes Atyját a keresztyén szeretet egyöntetű nyelvén.

A keresztyén hit a szeretet vallása — elegendő szeretet mindenki számára. Mi, akik gyakoroljuk a keresztyén vallást kell, hogy másokat is részesítsünk e szeretetben, amelyet mennyei Atyánk ingyen ajánl mindenki számára.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk köszönjük Néked, hogy Te a szeretet Istene vagy. Köszönjük Néked Szent Fiadat, akit elküldtél hozzánk megmutatni ezt a szeretetet és a Szent Lelket, akit azért küldtél, hogy bennünk lakozzon, hogy ezt a nagy szeretetet másoknak is megmutathassuk. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— A keresztyén szeretet a megnemértést, gyűlöletet, zavart —értelemmé és renddé változtatja át. —

Annie S. Johnson (Georgia)

PÜNKÖSD-VASÁRNAP, MÁJUS 17.

Olvassuk: Ap. Csel. 2:1-8.

19