Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 15.

Olvassuk: I. Péter 5:1-11.

»Legeltessétek az Istennek közietek való nyáját... mint példaképei a nyájnak.« (I. Péter 5:2,3.)

Kint a város szélén kétemeletes bérházak voltak. Csupa egyforma házak! Midőn közeliikbe értem, kellemes meglepetés ért. Néhány bérház előtt virágos kert volt, egyik szebb mint a másik! Alig akartam hinni a szememnek. Lépteimet egy ragyogó fehér kerítéshez Irányítottam és a kacagó rózsák között beszóltam az öreges, őszhajú nénikének. A kapájára támaszkodva, rám mosolygott, majd így szólt:

»Bizony tíz évvel ezelőtt nem így nézett ki. Amikor ideköltöztem olyan elhanyagolt volt, mint a többi ház előtt. Én aztán elkezdtem virágokat ültetni. Muskátlit, rózsákat, ibolyát, nefelejcset — és sok mást. A következő esztendőben a szomszédaim is átvették a jó példát. Most pedig már mindenki ebben az épülettömbben úgy kertészkedik, mint jómagam. Ugy-e szép?«

Megemeltem a kalapomat a sugárzó arcú anyóka előtt, aztán tovább mentem. Akaratlanul is felpillantottam a tiszta kéklő magasságba, Isten színe elé. Imádság tódult az ajkaimra. Amennyire vissza tudok emlékezni, ez volt az imádságom:

IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, Te tudod, hogy idáig az én életem úgy nézett ki mint egy elhanyagolt nyomortelep. Mától fogva azonban másképp lesz. Áldó kezeddel, szent lényeddel taníts engemet arra, hogy életem drága virágoskertté formáljam. Méhecskéknek, pillangóknak, megfásult embereknek áldására. Ámen.

— Jézus szeretete virágoskertté változtatja életem pusztaságát. —

Nowatt lidia (Ontario)

17