Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-01-01 / 1. szám
«... megáll az Istennek erős fundámentuma, melynek pecsété ez: ismeri az Úr az övéit . . .« (II. Timotheus 2:19). Egy fecskepár minden évben ereszünk alá fészkelt. Mikor visszatértek, megjavítgatták a fészket, s úgy kezdték az életet. Egyszer mikor már a fiókák negyobbak voltak, a tetőről leszakadt a vakolat a fészekkel együtt. Kíváncsi voltam, hogy újra építik-é fészküket. Néhány szeget vertem a falba ott ahol az előző fészek volt. Hamarosan jöttek a fecskék, hozták a sarat, s fészküket ráépítették a szegekre. Fészkük most már biztos volt. Életünkben sok minden változik. Terhekkel telve sokszor összeomlanak számításaink. Sokszor még a fészkünk is. Mi az a biztos pont, amire építhetünk. Helyesebb, ha így kérdezzük: Ki a biztonság ebben a viharos világban? Csak egy állandó és biztos fundámentumot találhatunk. Jézus Krisztus. Őreá bátran építhetjük fel egész életünket. Sziklánál is erősebb alap Ő. Az életünk épületét Hozzá kötő anyag pedig az imádság. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hadd helyezzük rá a mi életünket az általad készített egyetlen biztos alapra, a mi megváltó Urunkra, Jézus Krisztusra. Bolond ember az, aki másra épít. Tégy minket bölcsekké, akik, nem a világ mozgó, ingadozó, talán sokszor előnyüket kínáló alapzatát válasszuk, hanem Krisztust, akinek nevében kérjük imáink meghallgatását. Ámen. — Örök élet hajlékát csak Krisztusra lehet építeni. _ Hambley György (Manitoba) SZOMBAT, FEBRUÁR 23. Olvassuk: II. Timotheus 2:19—26. 56