Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 119:9—16.

»Az én lábamnak szövétneke a Te igéd.« (Zsoltárok 119:105).

Egy Afrikában élő misszionárius család sötét úton éjszaka haladt előre. Kis kézilámpásuk világossága csak lépésről lépésre világított. A legfiatalabb gyermek erősen kapaszkodott édesapja karjába. Félve kérdezte, hogy a sötétségből nem jön-é ki valami, ami árthatna nékik. Az édesapa ezekkel a szavakkal vigasztalta meg: »Ameddig a lámpa fényébben maradunk, nincs okunk félelemre. Ha vadállatok vannak, azok nem jönnek a világossághoz közel. Ha kígyók vagy skorpiók lennének, azokat pedig a lámpánál észrevesszük.«

Az édesapa eme bátorító szavai igen sok bölcs tanácsot rejtenek az Isten gyermekei részére. Isten igéje a mi lámpásunk. Ennek a világosságánál nem kell félni a sötétségben reánk leselkedő gonosztól s a világ kísértésétől. Ennek a fénye megmutatja mi a gonosz és azt is, hogyan győzzük le azt.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Néked a Te igédet, amelyik oly életes, igaz és szükséges a mi lelki megerősödésünkre. Cselekedd, hogy fénye ragyogjon körülöttünk, legyen fényes útmutató szövetnek e világ sötétségében. Ámen.

— Isten igéje fénylik és utat mutat azoknak, akik benne bíznak. —

Nunemaker Anna (Nigéria)

SZERDA, FEBRUÁR 6.

39