Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsolt. 95.

»Ahoi ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Máté 18:20)

Akik szeretnének templomba járni rendszeresen, de nem tehetik, azok tudják csak igazán felmérni, mennyire szükséges a templomi szolgálat. Akárcsak a test csak elpocsékolja azt a nem kielégítő táplálékot is, amit felvesz, épúgy elgyöngül fokozatosan a lélek is más keresztyénekkel való kapcsolat hiányában.

A templomi istentisztelet felfrissíti Istenben vetett hitünket az írás tanításával. Pál szerint »a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus igéje által«. Az istentisztelet révén hitünk, mit szüntelen kísértés ostromol, hogy elégedjék meg hitványabb értékekkel, szárnyakat és újult erőt kap.

Az istentiszteleten részvétel erősíti elhatározásunkat, hogy jobb életet éljünk. Közösségünk más hívőkkel «gyre inkább bizonyossá tesz, hogy törekvésünkben nem vagyunk egyedül. Emlékeztet Ígéreteinkre, miket az ember könnyen elfelejt, de arra is, hogy megvallott és megbánt bűneink mind meg vannak bocsátva. Mindig Isten áldásaival elhalmozva s ezek tudatával távozhatunk el onnan.

IMÁDKOZZUNK: »Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, óh Isten!« Segíts, hogy felhasználjak minden alkalmat, mely közelebb vihet hozzád, hogy megteljesedhessem erőddel és békességeddel. Az Úr Jézusért. Ámen.

— »Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába«. —

John W. Patrick (Washington)

SZERDA, JANUÁR 30.

32