Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 31.

Olvassuk: János 14:1—7.

»Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem, ha a szőlőtőkén marad, aképpen ti sem, hanem, ha énbennem maradtok.« (János 15:4).

Kocsinkkal egy nap útra keltünk, hogy elmegyünk egyik hatvan mértföldre eső városkába esküvőre. Már előre élveztük a boldog találkozást, rokonokkal és barátainkkal. De nem sikerült, még pedig oly dolog miatt, mit könnyen el lehetett volna kerülni: elmulasztottuk, hogy elegendő benzint vegyünk fel az útra.

Csalódások az életben arra vezethetők vissza, hogy megszakadt kapcsolatunk Krisztussal. Egyedül kell szembenéznünk az élet problémáival. Pedig senki nem elegendő arra, hogy egymaga vegye kezébe a sorsát. Ellenben aki az Ő segítségét kéri, tapasztalhatja, hogy Krisztus ott áll mellette, készen rá, hogy túláradó kegyelmét és erejét vele megossza.

»Maradjatok énbennem!« — Ezek az Ő szavai. S azért hagyta ezeket reánk, hogy biztosítson bennünket az erőről, mely Őbenne a mienk lehet. S ennek semmi akadálya akkor, ha közösségbe vagyunk Krisztussal s Isten házát rendszeresen látogatjuk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, hogy egész életünkben Rajtad csügghetünk. Vonj naponkint közelebb magadhoz, hogy láthassák életünkből, hogy mi szeretünk Téged. Annak nevében kérünk, ki bennünket is tanított, hogy Te atyánk vagy a mennyben. Ámen.

— Isten az Ő imádása közben ad erőt, mely elegendő életünk minden nehézsége leküzdésére. —

Edythe Draper (Saskatchewan)

33