Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Kor. 3:12-23.

»De ha annak a lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti a halandó testeiteket is az ő ~ ti bennetek lakozó lelke által«. (Római levél 8:11).

Az egyik legnagyobb feladat beismerni a saját képességeink hiányát. Örülünk, ha másoknak jó véleményük van rólunk. Sokkal jobban kell értékelnünk a saját véleményünket magunkról.

Sokan vagyunk, akik tanítunk a vasárnapi iskolában, segítünk az egyház szervezeteiben, megajánlást teszünk, időnket és tehetségünket bocsátjuk az egyház rendelkezésére. »Miért csinálom én mindezt?« Ha őszintén felelnénk, akkor az igazság a mi javunkat, vagy önbecslésünket szolgálná.

Ha igazán végignézünk saját életünkön, találunk-é valamit amit azért tettünk, mert szeretjük a mi Megváltónkat? Tudsz-e egyet is mondani?

Ha feladjuk az önző »én-tudatunkat«, önteltségünket, akkor fog a Szent Lélek beköltözni szívünkbe és teszi életünket »Krisztus-központjává«.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, irgalmadért és útmutatásodért könyörgünk. Tedd életünket olyanná, ahol a Te szerelmed a központ. Kérünk, adj olyan bátorságot, hogy sorsunkat Te reád bízzuk és ne önmagunkra. Annak a nevében kérünk, aki a hatalmat adja nékünk az Ő Szent Lelke által. Ámen.

— Le kell küzdenem a legnagyobb akadályt, Önmagamat, hogy Istennel találkozhassam. —

Mundy Marilynn (Wisconsin)

HÉTFŐ, JÚNIUS 3.

36