Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Jób 5:8-16; János 14:15-23.

»Monda pedig az Úr a Sátánnak, imé kezedben van ő, csak életét kíméld«. (Jób 2:6).

Gyermekkoromban bénító betegség tett teljesen nyomorulttá. Meggörbítette testemet. Később még gondolkodásomat is rossz irányban befolyásolta. Még gyilkosságba is keveredtem. Börtönbe kerültem életfogytiglani büntetéssel. A börtönben is azt éreztem, hogy a kemény élet ott sem fogja az eddigi sorsomat megváltoztatni.

Három év múlva kezdtem eljárogatni a raboknak tartott istentiszteletekre, hogy meglássam azt: Isten, aki engem életfogytiglan való büntetéssel ért utói, megtudja-e bocsátani bűneimet?

Egy vasárnap, éppen mikor a beszéd végefelé járt úgy éreztem, hogy Krisztus nyújtja felém a kezét. Megéreztem, hogy bűneimet megbocsátotta. Megtöltött engem új élet Leikével.

Testem még mindig görbült, nyomorult test, de gondolataim kiegyenesedtek. Testem még mindig börtönben van, de a lelkem szabadon száll Isten színe elé.

IMÁDKOZZUNK: Óh Urunk, segíts meg minket, hogy a Te világosságodban járjunk, s hogy ne feledjük, hogy Te szeretsz minket. Tégy minket fehérré, mint a hó, bűneink oly vörösek, mint a bársony. Krisztus megbocsátó szent nevében kérünk. Ámen.

— Csapások által is megismerhetjük Isten kegyelmét. —

Nobles Bill (Texas)

KEDD, JÚNIUS 4.

37