Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 20.

Olvassuk: II. Kor. 4:1-6.

»Amit nektek a sötétségben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fiilbesúgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek«. (Máté 10:27).

Pál apostol a korintusi gyülekezetnek így ír: »...szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem. Ugyanígy van ez ma is, jaj annak az egyénnek, vagy egyháznak, amely az evangélizálás kiváltságát és bizonyságtevés kötelességét elmulasztja. Valaki egyszer azt mondotta: »Téríts, vagy kövesíts!«

Nem bánt bennünket az, hogy Isten előtt számot kell adnunk minden elmulasztott alkalomért, amikor nem vettük ki részünket a világ evangélizálásából? Ideje van a magunkbaszállásnak is, az istentiszteletnek is, az imádkozásnak is, kell hogy ideje legyen a mi életünkben a jó hír terjesztésének, az evangélizálásnak is. Az élet minden terén kell,, hogy bizonyságot, evangélizálást tegyünk és végezzünk.

A csendes bizonyságtevés a mai zajos világban nem sok eredménnyel jár. Kell, hogy megtaláljuk az útját az olyan bizonyságtevésnek, amelyre a világ felfigyel.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk bocsásd meg a mi kifogásainkat, amelyekkel ki akarunk térni a Te szent hívásod elől. Bátoríts és erősíts bennünket a Te szent akaratod végrehajtására. Az Úr Jézus Krisztus, a Te egyszülött szent Fiad nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— A mi Parancsnokunk rendelése az, hogy tanítványokká tegyünk minden népeket és ebben nekünk engedelmeskedni kell. —

Donald E. Kohlstaedt (Washington)

22