Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Kor. 12:17-31.

»Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel«. (Gál. 6:10).

Néhány évvel ezelőtt nagy kedvvel végeztük otthonunban a lomfűrészelést. Az édesapám, mint lelkipásztor, nagyon érdekfeszítőnek találta, és azt mondotta, hogy az egyháztagokra emlékezteti őt.

Amikor először tekintettünk a kivágott darabokra, a méretekre, alakokra és színekre, — mikor valamilyen képet fűrészeltünk ki vele, lehetetlennek látszott az összerakása, a formátlanságból szabályos, szép képet kihozni. Azonban mikor gondosan egyenként a megfelelő helyre illesztettük, mégis akadt olyan darab amelyik kiugrott a helyéről, de mi mégis visszaillesztettük, ugyanígy édesapánk is megtalálta azoknak a helyét az egyháznál, akik valamilyen oknál fogva «kiugrottak« a helyükről.

Ahogy a darabok sorakoztak a helyükre, úgy bontakozott ki a képnek a szépsége mindjobban, minél több darab találta meg a helyét. Minden egyháztagnak meg van a maga helye és mindenki helye fontos hely, mert anélkül a kép nem tökéletes. Kell, hogy Istennel szemben ékesen és szép rendben sorakozzunk fel, hogy kiábrázolódjék Krisztus országának a képe tökéletesen mi általunk.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük néked mennyei édes Atyánk a talentumokat, melyeket nekünk adtál. Engedd, hogy használhassuk azokat a Te országodnak az építésére; akár kicsi, akár nagy legyen az. Engedd meg, hogy másokat is vezethessünk Tehozzád, Jézus által. Ámen.

Kathleen Mitchell (Illinois)

19