Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS Olvassuk: RómaT:l-ll. »És imé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő csele­kedete lesz«. (Jel. 22:12). Ha bármikor szolgálatot teszünk Istennek, bátorsá­got meríthetünk Pál apostol szavaiból: »Mindenre van erő a Krisztus által, aki engem megerősít«. (Filip. 4:13). Jézus felismerte azt, hogy nem minden ember van megáldva egyforma képességgel. De Isten mégis mind­annyiunkba plántált valamilyen képességet, adott­ságot. Az tőlünk függ, hogy hogyan használjuk azt fel. Ne azt mérlegeljük, hogy milyen adottsága, vagy ké­pessége van a másik embernek. Ha megpróbáljuk használni a mi képességeinket, hihetetlennek fog tűnni előttünk, hogy akkora képesség­gel, amilyennel rendelkezünk, hogyan tudunk elérni akkora eredményt. Azonban ha nem használjuk adott­ságainkat, úgy el fog sorvadni, megszűnik anélkül, hogy megismerhettük volna. Isten szolgálata teljes odaadást kíván. Hogyan állasz te ezzel az odaadással? Nem szabad engednünk, hogy félelem, vagy büszkeség megraboljon bennünket az igazi, a hűséges szolgálat örömétől. IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes atyánk, dicsérjük a Te szent nevedet azért a kiváltságért, hogy mi szol­gálhatunk Téged. Kérünk adj nekünk bölcsességet és értelmet, hogy megismerhessük a Te akaratodat, hogy ahol kívánod ott szolgálhassunk Téged. Arra kérünk világítsd meg mindenkor az életünk útjait a Te szere­­teteddel, a Jézus által. Ámen. — Teljes számadást kell adnom Istennek az én szolgálatkészségemről. — Dorish D. Bush (Louisana) 20

Next

/
Thumbnails
Contents