Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. Korinthus 15:50-58.

»Nincs itt, hanem feltámadott«. (Lukács 24:6)Nénány éve, hogy húsvéti istentiszteletet tartottam Indiának egy kis falujában, egy vályog háznak a tornácán. Egy vak, öregember ült a sarokban. Fejfedője; itteni szokás szerint néhány nappal ezelőtt meghalt fia halálán érzett bánatát mutatta. Szemmel láthatólag figyelt a húsvéti üzenetre.

Azt mondtam:, »Krisztus feltámadt; ezért mi is feltámadunk, s találkozunk majd kedveseinkkel«. Ezt hallva a vak ember kiáltozni kezdett a többi gyermeke felé: »Fiaim, halljátok ezt?« Tőlem pedig azt kérdezte: Tiszteletes úr, igazán találkozni fogok meghalt fiammal? Megerősítettem: Igen, a feltámadott Krisztus ezt Ígérte nekünk!

Az öreg vak ember táncolt örömében, s tovább kiabált: Együtt élek majd a meghalt fiammal. Mindenki örüljön.

Még aznap összeszedte az ott élő néhány keresztyént- Közülük egyesek akkor tértek meg Krisztushoz. Barátai ingyen telket adtak, hogy templomot és parókiát építsenek rá a faluban. Ma ott van egyik legvirágzóbb gyülekezetünk.

IMÁDKOZZUNK: Feltámadás Ura, ébressz fel bennünket, hogy mindenkinek hirdessük a halál feletti győzelemről szóló üzenetet. Add, hogy amikor Krisztusban elnyert új életünkért dicsérünk, földi vagyonúnkat, minden képességünket, egész életünket is ajánljuk fel Neked. Krisztus nevében. Ámen.

— A feltámadás Ura mindig új reménységet, új hatalmat és új látásokat ad nekünk. —

Dhanji K. Khankar (India)

KEDD, ÁPRILIS 23.

56