Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János: 6:44-51-»Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van«. (János 6:47).

Régi szomszédom hívő keresztyén ember volt. Alig hogy elmúlt hetven éves, nagyon beteg lett. Lelkipásztora vigasztalta: Meg fog gyógyulni. De ő csak mosolygott: Nem fontos, mert ha élek Krisztus velem lesz, ha meghalok akkor én leszek vele.

Milyen csodálatos Krisztussal élni otthon, a templomban, a munkahelyen, ha utazunk, s ha életünk útja véget ér. A 145. zsoltárban olvassuk: Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt-Ha naponta komolyan hívjuk az Urat, megmutatja aznapi feladatinkat, amikkkel tartozunk neki, s amik örökéletre szóló gyümölcsöt teremnek. Az örökélet Krisztuson keresztül közelít hozzánk, ha elfogadjuk a megváltást, s földi életünkben engedelmeskedünk neki.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk bocsáss meg, hogy megtérésünk helyett gyakran csak mutogatjuk magunkat. Had fogadhassuk el nagy szerelmedet, s had használjuk azt mások javára. Krisztus drága nevében kérünk, aki által örökéletünk van. Ámen.

— Éljünk úgy, hogy halálunk után alázatosan, de szégyen nélkül nézhessünk Krisztus szemébe. —

Edna Elsaser (New York)

SZERDA, ÁPRILIS 24.

57