Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsoltár 121.

»Elesnek mellőled ezren, és jobbkezed felől tízezren; — hozzád nem is közelít«. (Zsoltár 91:7).

1962 május hó egyik napján Japánban borzalmas vasúti szerencsétlenség történt. Százötven ember halt meg- Édesanyám telefonált, hogy a testvérem az egyik összeroncsolt kocsiban volt.

Még mielőtt bármi részletet mondott volna, hirtelen visszaemlékeztem néhány nap előtti beszélgetésünkre, amelyet testvéremmel folytattam. Noha néhány hónappal ezelőt kifejezte vágyát, hogy keresztyén szeretne lenni. Akkor azt mondta, hogy nem hisz a Bibliában és úgyszintén kételkedik Krisztus örökéletében.

Az édesanyám folytatta a telefonon, hogy minden utas meghalt testvérem mellett, de ő a kisujján csak egy enyhe sérülést szenvedett.

Amikor a szerencsétlenség után találkoztam testvéremmel, bevallotta azt a hitét, hogy a mi imánk mentette meg őt. Belátta az élet borzalmas bizonytalanságát és az örök életben való hit szükségességét, amelyet Jézus olyan önzetlenül ajánlott fel számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, köszönjük Néked, hogy felajánlottad nekünk az örök életet. Segíts, hogy higyjünk Jézusban és Ígéreteidben! Hálából felajánljuk életünket Neked, hogy használd fel dicsőséged szolgálatára! Jézus nevében kérünk! Ámen.

— Az örökké élő Jézus által a mi életünk is örökkévaló. —

Seo Noriko (Japán)

VASÁRNAP, ÁPRILIS 21.

54