Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 18.

Olvassuk: Filippi: 2:5-11.

»Avagy nem kell-e kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nékem?«. (János ev. 18:11).

Jézus Krisztus mindig az Istennek való engedelmessség szellemében járta földi életének útjait Közvetlen a keresztrefeszítése előtt e szavakat mondta Péternek: »Avagy nem kell-e kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nékem?« Ezekben a szavakban világosan látjuk szerénységének kifejezését. Mivel Jézus bennünket nagyon szeretett, hajlandó volt otthagyni a mennyország dicsőségét, hogy közöttünk éljen és saját magát feláldozva a kereszten, elvégezze a megváltás nagy munkáját.

A kereszt lábánál senki sem lehet büszke, mert ott Isten Fia halt meg értünk.

Hogy Jézushoz legyünk hasonlóak, tekintsünk a Megváltó győzedelmes és engedelmes szerénységére, hogy kövessük az Ő példáját és fogadjunk szót neki. Ezen az úton növeljük szent nevének tiszteletét és dicsőségét, s kifejezzük hálánkat érettünk való feláldozásáért.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk! Hálásan köszönjük Neked Szent Fiad engedelmességét, áld hajlandó volt megválni megszabadításunkért a menny dicsőségétől. Adj nekünk Előtted alázatos szívet, hogy megszenteljük szent nevedet és szolgálatodban mások segítségére lehessünk. Szent Fiad nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben • . . « Ámen.

— A kereszt lábánál senki sem lehet büszke. —

Olvassuk az egész világon: Luk. ev. 24:44-53-Iwabuchi Hirojasu (Japán)

51