Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 19.

Olvassuk: Római lev. 6:1-11.

»Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is«. (I. Kor.. 15:13-14).

Szokásos forró nap volt Dél-Rhodézia Myamuzuwe városában. E napon az iskolában, az egyik hetedik osztály angol óráján Shakespeare Vilmos írásaival kapcsolatban a tragédiáról volt szó. Hogy a szó értelmét tisztázzák, a tanár ezt kérdi: »Tudtok-e valamilyen történetet, amelyet tragédiának lehet nevezni?

«Jézus története«, — feleli az egyik.

»Miért gondolod, hogy Jézus története tragédia?« — kérdi a tanár.

»Igen, de ez volt a vége a történetnek?« — kérdezi a tanár.

Egy kis idő eltelik, míg valaki ezt feleli: Nem, ő feltámadott-Jézus története a maga teljességében nem tragédia, hanem győzelmes esemény, mivel feltámadott és diadalmaskodott a halál felett.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk! Köszönjük Néked, hogy a vesztességet győzelemmé és a szomorúságot örömre változtattad, s a halálból életet támasztottál. Használj fel bennünket, hogy hirdessük másoknak, hogy Megmentünk és Mesterünk élő Isten. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Az Isten nem engedi meg a sátáni erők végleges győzelmét.

Olvassuk az egész világon: János ev. 20:19-31.

Hervold B. Signhild (Dél-Rhodézia)

52