Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 19:19-30.

»Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.« (Lukács 22:42.)

Egyszer egy édesanyát látogattam meg, aki nemrég elvesztette újszülött gyermekét. A veszteség anynyira megviselte, hogy a lelki szenvedés kiült az arcára-Próbáljuk elképzelni a jelenetet, amint Jézus ott térdel a Gecsemáné kertben és imádkozik. Hamarosan jön Judás, aki elárulja.A tanítványok közömbösöknek látszanak. Aki a legközelebb volt hozzá, még azt is elnyomja az álom, amíg ő imádkozik, hogy múljék el tőle a pohár.

A tanítványok és barátok látszólagos elvesztését nem lehetett könnyű elviselni. Még kevésbé azt a gondolatot, hogy hamarosan meg kell halnia a kereszten. Atyjának akaratába belenyugodva Jézus békésen viselte a szenvedést, hogy szenvedése és halála sokaknak legyen váltsága.

IMÁKOZZUNK: Atyánk köszönjük néked Jézus példáját és váltsághalálát Könyörgünk taníts meg bennünket engedelmeskedni, hogy éljük Jézus imádságának szavait: Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! Ámen.

— Ha Istenre bízom magam és úgy nézek szembe a feladatokkal, akkor bátorság és erő tölt el. —

(Jimmy E. Howard, Alabana)

SZERDA, ÁPRILIS 10.

43