Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Jakab 1:22-27.

»Ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata«. (Róma 12:2).

Múlt télen egy nagy erdőn mentem át New Hampshire államban. A fákon nem volt levél, és így mind egyformák lettek volna, mégis a nyírfákat messziről meg lehetett ismerni fehér kérgükről.

Erről eszembe jutott az Első Zsoltár, amelyben az igaz embert fához hasonlítja a zsoltáríró: »Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa«.

Sok ember, aki keresztyénnek mondja magát, nem különbözik semmiben a világ fiaitól. Hozzáidomul a társadalmi szokásokhoz, és alig különbözik azoktól, akik soha nem is tettek vallást hitükről. A keresztyénnek Pál szerint az a feladata, hogy elváltozzék a világtól, nem pedig a világhoz szabja magát.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, add kegyelmedet, hogy Igéd fényében lássuk életünket. Adj vágyat szívünkbe, hogy elkerüljük a széles utat, és a keskeny ösvényen járjunk, amely a bővölködő élethez vezet a Te Fiad, a a mi Megváltónk által. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Nem szolgálhatok Istennek és a Mamonnak. —

Marsh Mabel (California)

HÉTFŐ, ÁPRILIS 1.

34