Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Filippi 3:12-17.

»És a gyermek Sámuel felnevelkedék az Úrnál. Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt«. (I. Sámuel 2:21-26).

Nathaniel Hawthorne »A Nagy Kőarc« című történetében egy kisfiúról ír, aki naponta figyeli azt a csodálatos és kedves »kőarcot«, amit a hegy oldalának vonalai alkotnak. Ahogy átszellemülten figyeli ezt a látványt lassan maga is mindjobban magára veszi azokat a vonásokat.

Az Úr Jézussal is így vagyunk. Miután hittel Őt életünkbe befogadtuk, minél többet foglalkozunk Vele, azzal az őszinte vággyal, hogy amit nékünk megmutat azt követni fogjuk, annál inkább fog hasonlítani lelki orcánk Őreá. Ha Igéjét kutatjuk, tanulmányozzuk, Krisztus mind többet- és többet mutat meg nekünk önmagából. A megtért, hívő és engedelmes lélek, kiben Isten Szent Lelke lakik, mindinkább Krisztusi lesz. Az élet viharai, szenvedései, az ilyen emberből az Úr Jézus tulajdonságait váltják ki, mert benne él a Krisztus.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adok Neked Atyám a Te Szent Fiadért, Aki teljesen Tenéked tetsző életet élt. Segíts abban, a Te Szent Lelked munkája által, hogy mind jobban Őreá hasonlíthassak életemben.

— A boldogság annak mellékterméke, hogy Krisztusban növekedünk. —

D. W. Charlton (North Carolina)

KEDD, ÁPRILIS 2.

35