Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

MÁRCIUS 11 (Bojt első vasárnapja)

Olvassuk: Mikeás 7:18—20; Jakab 2:8—13.

»Mikor ezeket mondta Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kidron patakján, ahol egy kert vala, amelybe bemenőnek ő és az ő tanítványai.« (János ev. 18:1.)

Salamon király Sémeinek, aki az ő édesapját megátkozta, két választásra adott lehetőséget — életre és halálra — élni fog ha Jeruzsálemben marad, meg kell halnia, ha átmegy a Kidron patakon. Sémei ott maradt, de három év múlva megszegte az ígéretét. Elfogták és kivégezték.

1960 júniusában keresztül mentem a kiszáradt Kidron patak völgyén. Jobbra tőlem volt Jeruzsálem, balra az Olajfák hegye, Getsemáne kertjével. Jézusra gondoltam imádságos lélekkel, hogyan árulták el, tartóztatták le, azután a menekülő tanítványokra, és a katonákra, akik a Kidron patakján keresztül vitték Őt a Szent város felé. Ott azután igazságtalanul halálra ítélték és megfeszítették, cipelve az emberiség bűnét — a tiédet és az enyémet — a keresztfán.

Isten irgalmassága irántunk, megelőzi az ő ítéletét. Jézus Isten kegyelmének ajtaja. Bolond az, aki elveti Krisztust, mert elveti magától életének egyetlen reményét.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édesatyánk, megköszönjük Teneked, hogy földreszállottál a te Fiadban, az Ur Jézus Krisztusban. Legyen tiéd a dicsőség azért a szereiéiért, amit ereztél irántunk és a szeretetért, ami tebenned van azck iránt, akik téged szeretnek. Ámen.

— Krisztus Isten kegyelmének és megváltásának ajtaja. —

George W. Pardee (Michigan)

13