Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Jakab apostol levele 5:13—20. »Ha megvalljuk bűneinket hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (I. Ján. 1:9.) Valamikor régen egy uralkodó meglátogatott egy börtönt. Minden foglyot kedvesen kérdezgetett. Egy kivételével mindnyájan azt állították, hogy ártatlanok és igazságtalanul ítélték el. Egyetlen egy ismerte be, hogy bűnös és méltán szenvedi el büntetését. A király tanácsosaihoz fordulva így szólt: »Ez az ember beismeri, hogy bűnös. Kegyelmezzünk meg neki és bocsássuk szabadon. A bűnösnek nem szabad annyi ártatlan emberrel együtt maradni.« A két konosztevő közül az egyik, akit Jézussal együtt megfeszítettek, elismerte: »mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük.« (Lukács 23:41) Ez az ember elnyerte az üdvösséget Jézus kegyelme által. A mi Urunk megbocsáthatja bűneinket akkor, ha elismerjük azt. Ha takargatjuk bűneinket és mentegetjük azokat, akkor megkeményítjük szíveinket és nem nyerhetünk bűnbocsánatot. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, tárdd fel előttünk undok vétkeinket, amelyek szívünk mélyén vannak elraktározva. Add, hogy őszintén bűnbánatot érezzünk és készek legyünk arra, hogy azokat megvalljuk Tenéked. Bocsásd meg a bűneinket és fogyatkozásainkat. Ámen. — »Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk.« (Ésaiás 53:6.) — de Krisztus a mi Megváltónk. — G. P. Charles (Burma) SZOMBAT, MÁRCIUS 10. 12