Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János 5:1—9.

»Egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.« (Efézus 4:5—6.)

Amint ezt az elmélkedést írom Tokióban, tudom, hogy sok hívő keresztyénnek a hő vágyát fejezem ki. Azt tudniillik, hogy Isten egyszer egyesíteni fogja a népeket egy testvéri közösségbe.

Mindnyájan Krisztusban hiszünk, mint Megváltóban. Hittételeink és a teológiai különbségek nem szabad, hogy elválasszanak egymástól. Hiszen ugyanazt az Istent imádjuk, ugyanabban a Megváltóban reménykedünk, és ez az erős kapocs, ami a világ minden részében élő keresztyéneket összekapcsolja.

Akár észrevesszük, akár nem: Isten most is munkálkodik ezen a világon, és a keresztyének között kialakulóban levő egység az Ő Szent Lelke munkájának köszönhető.

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenem, Te vagy a rend, egység és békesség kútfeje ebben a háborgó életben. Segíts a Szent Lélek által, hogy megtaláljuk azt a testvéries és krisztusi életformát, amit Te akarsz megváltott gyermekeid részére. A Krisztus nevében, Ámen.

— Ha Krisztushoz hívek maradunk és Vele munkálkodunk, egy jobb világ eljöveteléért harcolunk. —

Linó Norimojo (Japán)

KEDD, FEBRUÁ 20.

54