Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Cselekedetek 10:9—16.

»Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén.« (Cselekedetek 17:26.)

A Koreában sebesülteket látogattam meg a Brooke Kórházban. A harc nyomait felismerhetően magán viselő fiatal katona felnézett reám és ezt kérdezte: »Tiszteletes úr, akarja tudni, hogy a faji előítéletemet mikor veszítettem el?«

»Igen, mondja«, feleltem őszinte érdeklődéssel.

»Megsebesültem«, kezdte — és a senkiföldjén ott voltam egyedül — elvérzőben. Őrült süvítéssel röpködtek a golyók. Nem reméltem, hogy bárki meg merje próbálni, hogy a fedezékbe vigyen. De amint felnéztem, láttam, amint az egyik katonatársam, egy néger, fölém hajolt. Felvett és a segédállomáshoz vitt, ahonnan sietve kórházba szállítottak. Közben őmaga oly súlyos sebesüléseket szenvedett, hogy szinte halálra vérzett. Azon a napon minden faji előítéletemet elvesztettem.«

Ez a fiatal katona megismerte, hogy mi a testvériség. El kell távolítanunk azokat az akadályokat, szerte a világon, amelyek meggátolják a testvériséget.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, ajándékozz meg a testvériségnek azzal a lelkületével, amely a te országod eljövetelét akadályozó minden korláton áthatol. A Krisztus nevében kérünk, aki életét adta azért, hogy az emberek bocsánatot nyerjenek és egymást szeressék. Ámen.

— Krisztusban nincsenek választó falak, hanem csak testvérek. —

Henry O. Malone (Texas)

SZERDA, FEBRUÁR 21.

55