Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János 2:1—11. »Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.« (I. János 2:1—11.) Ismerek egy családot, melyben nyolc fiú van. Az egyik nagyon tehetséges zenész, a másik elsőrendű ta­nító, a többi hat pedig bányász. A szülőknek igen nagy áldozatba került a két tehetséges fiút kitaníttatni. De a családban mindig igen nagy az egyetértés és egymás se­gítése. Az egész emberiség egyetlen nagy család. A modern közlekedés a távolságokat megszüntette, de csak a test­vériség szelleme és az emberek közti jóakarat tudja a világot egy családdá formálni. Ha elfogadjuk, hogy Isten mindnyájunk Atyja, akkor minden válaszfal ledől. Egyszer Úrvacsora osztás alkalmával egy afrikai ember állt mellettem. Az Ur színe előtt nincs különbség az emberek között. Krisztusunk a szelleme minden vá­laszfalnál erősebb. IMÁDKOZZUNK: Bocsáss meg, Atyánk, hogy ez életben olyan sok válaszfalat emeltünk. Te mutasd meg, hogyan éljünk békességben együtt, hogy a testvériség szelleme legyen úrrá bennünk. Ámen. — Mikor Krisztus szeretete behatol szívünkbe, ak­kor tanuljuk meg, mi a testvériség. Mitchell J. Clifford (Anglia) VASÁRNAP, FEBRUÁR 18. 52

Next

/
Thumbnails
Contents