Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Róma 8:15—21.

»Mert nem kaptátok a szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!« (Róma 8:15.)

Ismertem egy házaspárt, akiknek azt mondta az orvos, hogy valószínűleg nem lesz gyermekük. így örökbe fogadtak egy kis vöröshajú fiút. Később pedig mégis született három kisfiúk is.

Valaki egyszer megkérdezte, hogy ugyanolyan érzéssel viseltetnek-e a fogadott fiúk iránt, mint a sajátjaik iránt. Ezt felelték: »Őszintén szólva, örökbefogadott fiúnkkal szemben nagyobb felelősséget érzünk, mint saját gyermekeinkkel szemben.«

Isten örökbefogadott gyermekei vagyunk. Milyen nagyszerű, hogy a világon minden ember beletartozhat Isten nagy családjába; mindenki üdvözülhet, megkaphatja a Szent Lélek ajándékát, az örök élet felől bizonyos lehet.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts, hogy méltók legyünk a Jézus Krisztus onnan felülről való elhívására. Segíts, hogy mint a Te örökbefogadott gyermekeid, Tereád hallgassunk. A Krisztus nevében kérünk, Ámen.

— Isten gyermekének lenni: azt jelenti, hogy örök méltóságot nyerni. —

Trucksess E. French (Virginia)

SZOMBAT, FEBRUÁR 17.

51