Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Móz. 3:1—12; vagy I. Tesszalónika I.

»És felele: Én veled leszek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged.« (II. Mózes 3:12.)

Midőn Mózes apósának, Jethrónak a juhait őrizte, egy csipkebokrot látott, amely égett, de meg nem emésztetett. Közelebb ment, hogy meglássa a csodát. Ekkor Isten egy nagy küldetésre hívta el őt. Arra, hogy a kiválasztott népet szabadítsa fel az egyiptomiak elnyomása alól. Mózes megrettent a feladattól és ezt kérdezte Istentől: Kicsoda vagyok én, hogy... kihozzam az Izrael fiait Egyiptomból? Isten válasza így hangzott: Én veled lészek!

A felelősség láttára sokszor mi is úgy érezzük, hogy nem vagyunk alkalmasak arra a munkára, amit az egyházban végezni kell. De Isten válasza ma is ugyanaz, ami tegnap volt: Én veled leszek! Amikor egyházi munkára szenteljük magunkat, keresztyéni feladatokat vállalunk, bízzunk Isten ígéretében. Isten velünk van.

IMÁKOZZUNK: Kegyelmes Édes Atyánk, köszönjük, hogy mindenkor rábízhatjuk magunkat a te szeretetedre és segítségedre. Segíts bennünket, amikor gyengének érezzük magunkat és visszariadunk az egyházi munkától, tudjunk bízni a te ígéretedben: Én veled leszek. Ámen.

— Boldogok, akik Istennél keresnek erőt. —

Delia A. de Aprile (Argentina)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 4.

38