Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvasuk: Józsué 1:1—9; Galácia 3:1—8.

»Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?« (Józsué 1:9.)

Midőn Mózes meghalt, Józsuára hirtelen szállt a felelősség és a vezetés. Magára hagyatott lett, miután a legjobb barátja eltávozott. Félénknek és bátortalannak érezte magát az új munkához. Vájjon sikeresen foga-e betölteni?

Ha Józsué elbizakodott volna, meggyengítette volna vezetőképességét és nem tudott volna olyan vezetőjévé válni népének, mint amilyen volt. Ugyanúgy nem tudott volna, ha nincs meg a szükséges bizalma.

Istenébe vetett hite volt az egyensúlya. Belső biztosításra volt szüksége, hogy megerősítse értelmét és akaratát.

Isten maga, nagyobb mint Mózes, bátorságot adott Józsuának. Ez a nagy Barátja mondta neki: Ne félj, ne rettegj, mert veled lesz az Ur, a te Istened mindenben, amiben jársz.« Józsué 1:9.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható mennyei édes

Atyánk! Köszönjük, hogy adsz nekünk bölcsességet és erőt kötelességeink teljesítéséhez. Köszönjük neked a bizonyosságot, hogy soha nem hagysz bennünket magunkra, Te mindenkor velünk vagy. Az Ur Jézus nevében, aki így tanított imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ...« Ámen.

— Midőn Isten parancsol, Ő képességet is ad a parancs véghezvitelére. —

Carlos Greenleaí Puller (New York)

HÉTFŐ, FEBURÁR 5.

39