Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 4:19—24.

»Isten lélek: és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.« (János ev. 4:24.)

Egy keleti szent embert arra kért vendéglátó gazdája, hogy vegyen részt házi áhitatán. Az áhitat folyamán a házigazda bizonyos vallásos ceremóniákat végzett, vallása előírása szerint. A szent ember pedig csak nézte. Amikor a házigazda befejezte áhítatoskodását, megkérdezte a szent embert, hogy ő miért nem vett részt az áhítatoskodásban? Amaz így válaszolt: »Miféle áhítatról beszélsz? Egész idő alatt egyebet sem csináltál, mint lovadért aggodalmaskodtál, amit megkötöttél s a forrásnál hagytál.«

Ugyanez sokszor megtörténik velünk is, testileg jelen vagyunk az istentiszteleten, figyelmünk azonban máshol kalandozik. Minden istentiszteleti alkalom azt jelenti, hogy közösséget keresünk Istennel s ez pedig megkívánja tőlünk, hogy éber szívvel és osztatlan figyelemmel közeledjünk Hozzá.

Az egyház olyan lelki közösség, ahol az összetartó erő a Megváltó jelenléte, s ahol nincs helye a figyelmetlenségnek.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, fogyatkozásaink tudatában jövünk Te hozzád. Add, hogy tudjunk valóban Rád figyelni, hogy közösségünk lehessen Veled. Jézusért kérünk, Ámen.

— Tudok-é boldog és hálás szívvel közeledni az Úrhoz? —

.Toginder Singh Sandu (India)

HÉTFŐ, JANUÁR 29.

31