Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 11:25—30.

»Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettek, és én megnyugosztlak titeket.« (Máté 11:28.)

Egyik nap bejött hozzánk egy fiatal asszony. Miután üdvözöltük egymást, egy cédulát nyomott kezembe. A cédulán ez állt: »Szükségem van egy helyre, ahol kisírhatom magam.« Kimentem a lelkészi hivatalból, ő pedig könnyekbe öntötte szíve keserűségét.

Miután kisírta magát, megköszönte a helyet, ahol egyedül lehetett és szabadon sírhatott.

Vájjon nem így van-e a mi életünkben is: jönnek nem-szeretem napok, amikor nekünk is szükségünk lenne a sírásra való alkalmas helyre.

Jézus jól ismerte az emberi léleknek ezt az állapotát. Ezért mondta: jöjjetek én hozzám, akik meg vagytok fáradva és terhelve, és én nyugodalmat adok néktek.

Mielőtt a napot megkezdenénk, vagy éppen mindennapi életünk munkája és terhe közepeit, bátran mehetünk az Úrhoz. Ő vár minket, várja jövetelünket. Elé vihetjük s Nála letehetjük terheinket.

IMÁDKOZZUNK: Hozzád jövök, Uram, mert hívtál. Terheimet mind leteszem Nálad, mert megbíztattál, hogy aki Hozzád jön, Te azt semmiképpen ki nem veted. Fogadj el most kegyelmesen, Ámen.

— Óh, mi hű barát a Jézus, hordja bűnünk, bánatunk ... —

Otis W. Bell (Japán)

KEDD, JANUÁR 30.

32