Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János 1:5—10.

»Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai...« (V. Móz. 33:27.)

Gothenburg és Stockholm között folyik a Göta csatorna. Nagy hajóforgalom van rajta. Egy hajó, mely a zsilipen haladt át, feltartóztatott utamban. Figyeltem a hajót, amint bemegy a zsilipbe és bezárulnak mögötte a hatalmas ajtók. Lassan emelkedni kezdett a hajó s végül kinyílt előtte a másik két hatalmas ajtó s a hajó folytathatta útját magasabb vízálláson.

A keresztyén életben is vannak zsilipek, akadályok, nehézségek, melyeken át kell haladnunk. Amikor körülöttünk is ajtók zárulnak be, gondoljunk arra, hogy felfelé szabad az út az emelkedésre. Megtapasztaljuk mi is, hogy egy örökkévaló kéz felemel minket az életnek magasabb vizeire s ott folytatódhatik életünk, Isten szabadító s felemelő ereje által.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, hálát adunk a világosságért s a bizonyosságért, amit adsz nekünk kétségeink közepeit, a nemes küzdelemért, mely megerősíti hitünket s bátorságot ad szívünkbe. Köszönjük a Te megtartó s felemelő kezedet a Jézus Krisztus által,

Ámen.

— »Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Ur előtt, a mi alkotónk előtt.« Zsolt. 95:6. —

Ame-Jacob Kristóf fersen (Svédország)

VASÁRNAP, JANUÁR 28.

30