Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 25:14—21.

»Az Ur pedig monda néki, Mi az a kezedben?« (Mózes II. könyve 4:2.)

Amikor Mózes kicsinyhitűén habozott és nem merte a népét kivezetni az egyiptomi fogságból, Isten ezt kérdezte tőle: »Mi az a kezedben?«

Csak egy pásztorbot volt. De Isten áldása nyugodott rajta. Es mihelyt Mózes elkezdte használni, csodák történtek.

Mózeshez hasonlóan egyik jó ismerősöm, egy nyugalmazott lelkész is el volt csüggedve. Úgy érezte, hogy nincs semmi haszna az életének.

Egyszer eszébe ötlött, hogy kiírogatja az újságból azoknak a címét, akiknek meghalt valakijük, akik gyászoltak.

Elkezdett nekik kedves, vigasztaló leveleket irogatni. Az Ur Jézus vigasztalásával.

Mire az első esztendő lemorzsolódott, a szerető szívű lelkésznek egész nagy köteg köszönő levele lett. Vigasztalása áldást hozott.

Isten mindenkinek juttatott valami kis tehetséget. Ha parlagon engedjük heverni, akkor olyanok leszünk, mint a példázatbeli ember, aki elásta a talentumát. Szégyen és sírás lett a vége.

Mi van a Te kezedben, Testvérem?

IMÁDKOZZUNK: Égi Atyánk, hálásan köszönjük tehetségeinket, amelyekkel megáldottál bennünket. Segíts, hogy ebben a szűkölködő világban eme ajándékainkat örömmel használjuk. Az Ur Jézusért, Ámen.

— Hasznosságunknak nincsen határa. —

Bulnside Albert (Ontario)

SZOMBAT, JANUÁR 20.

22