Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, JUNIUS 11.

Olvassuk: Zsoltárok 139:1—12.

»Hová menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hová fussak?« (Zsoltárok 139:7.)

Házunkból, mely a tengerpartra épült, jó tizenkét mérföldnyire belátunk a tengerre, még éjjel is, ha tiszta az idő. Messze, kint a tengeren egy kis sziklazátonyon áll az a világítótorony, melynek fényszóróját tiszta időben mindig láthatjuk. A világítótoronynak az a hivatása, hogy az erre haladó hajókat figyelmeztesse, vezérelje.

Mégsem látjuk mindig a fényt, mert ha ködös az idő, elvész a felhőben. De tudjuk, hogy a kis torony mégis mindig világít. Akár tél van, akár nyár, akár ködös, akár tiszta az idő.

A Szentlélek is itt van ebben a világban és világít. Akkor is, ha nem látjuk. Mert bizony a bűn, a kísértés gyakorta elködösíti szemeinket.

A Szentlélek mégis munkálkodik, világít, hogy megtartson az élet veszedelmei között az Isten országa felé vezető úton. Lehet, hogy viharba kerül hajónk •— Őreá kell figyelnünk, mert megtart és feltétlen biztonsággal bevezet az örök kikötőbe.

IMÁDKOZZUNK: Mindenhtó Urunk, gyermeki alázattal és odaadással köszönjük meg Néked Szentlelked vezetését. Szeretnénk követni Őt, mert tudjuk, hogy Vele mindig biztos az utunk. Add Istenünk, hogy Szentlelked jelenléte bátorítson minket félelmünkben és rettegéseinkben. Annak nevében kérünk, aki így tanított imádkozni: »Mi Atyánk ki vagy a mennyekben... Ámen.

— A Szentlélek mindig kész, hogy vezessen minket ha néki hagyjuk a vezetést. —

Eleanor M. Gupti (Maine)

44