Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Máté: 25:14—30. »Azután előjött az is, aki az egy talentumot kapta és azt mondta: Uram, én tudtam, hogy kemény ember vagy... Ezért féltemben elmentem, elástam a talentumodat a földbe. Imé itt van, ami a tiéd.«(Máté 25:24—25) A brazíliai Rio de Janeiro repülőterén áll Alberto Santos-Dumont, a repülés egyik úttörőjének emlékműve. Az emlékmű főalakja egy szárnyas, kinyújtott karú férfi, aki a mellékalakok segítségével felfelé emelkedik. Ki tudná megmondani, hogy a levegő meghódításában kinek volt fontosabb szerepe: annak a férfinek-é aki gépével először emelkedett a magasba — vagy azoknak-é, akiknek a kudarcából ő tanult? A keresztyén embernek a kudarctól való félelem miatt soha nem szabad visszariadnia attól, hogy nagy célok elérésére törekedjék. Élnünk kell Istentől kapott talentumainkkal abban a tudatban, hogy ha mi esetleg erőfeszítéseink eredményét nem is látjuk, kudarcaink tapasztalata másokat sikerre vihet. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk taníts meg arra, hogy érdemesebb nagy célokért kudarcot vallani, mint elérésüket soha meg sem próbálni. Segíts bennünket, hogy benned való hittel és Krisztus iránti hűséggel járjunk az önzetlen szolgálat útján, Ámen. — Isten a hűséges szolgálat mértékével méri életünket. — Packy McCrory (Florida) HÉTFŐ, JUNIUS 4. 37