Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Római lev. 12:9—21.

»És én, ha felemeltetem a földről, mindeneteket magamhoz vonzok.« (János 12:32.)

Arra lettem figyelmes, hogy egy autóból egy kis fiú a helységben jól ismert férfi felé kiáltozott. Amikor a férfi a kocsinál megállt, a gyermek lelkendezve mondogatta: Ismerem magát, tudom, hogy mit csinál, tudom, hogy Isten ügyében jár.

Milyen nagyszerű elismerés volt ez! És milyen nagyszerű megbízatás is Isten ügyében járni!

Nem kétséges, hogy ember számára ez a legmagasztosabb lehetőség. Isten titokzatos módon viszi végbe csodáit, de a mindennapi élet egyszerű tényei útján is munkálkodik hogy szeretetét megjelentse.

Ha lenne emberi bűn és ha a családi élettől a nemzetközi tárgyalóasztalokig mindenhol krisztusi szeretet érvényesülne, akkor problémáink hamarosan mind megszűnnének.

Krisztus öröme az volt, hogy az Atya akaratát cselekedj e, engedelmesen a kereszthalálig. Viszont öröm-é nekünk Krisztus akaratát cselekedni?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk áldj meg bennünket hűséggel, hogy a mi Urunk példáját követve szolgáljunk téged. Urunk nevében kérünk, akit azért küldtél, hogy miénk legyen az élet teljessége, Ámen.

— Ma azt fogom nézni, hogy hány embert vezethetek Krisztushoz. —

William A. MacCormick (Maine)

KEDD, JUNIUS 5.

38